Nórit persze megint alig lehetett rábeszélni az indulásra, de amikor ott voltunk, természetesen nagyon élvezte a koncertet. A főtéren azidőtájt egy kézműves vásár is volt, de annak megnézését a koncert utánra halasztottuk. A zene nagyon sokszor pörgős volt, táncolni is lehetett rá, de a közönség soraiból kevesen perdültek táncra. Nóri egy észt kislányt azért magával ragadott (képek és videó alant), de rajtuk kívül csak egy 90 (!) feletti néni és egy félrészegnek tűnő elmebeteggyanús pali tett néhány tánclépést a kövezeten...
Azt gondoltam, hogy tán játszanak egy fél órát (maximum egyet), mert utána táncház is meg volt hirdetve. A táncházra utaltak többször is a koncerten, délután kettőre volt időzítve. Maga a koncert délben kezdődött, így ha egy órát játszottak volna, akkor a kettő között bőven tudtak volna pihenni. De nem nagyon terveztek pihenést, mert két óra előtt 10-15 perccel hagyták abba, leadtak egy elég rendes repertoárt. Ebből Nóri másfél órát végig táncolt, így nem csoda, hogy elfáradt, no meg persze éhes és szomjas is volt... Úgyhogy a táncházról le is mondtunk, nem sok ereje lett volna ott ugrálni már. Nosza, hát akkor menjünk ebédelni, de előbb néhány pillanatkép és videó a koncertről:
 |
| Vele táncolt sokat Nóri, videó lejjebb |
A főtér sarkán áll a régi városháza, és van benne egy étterem is. Fel lehet menni a tornyába is, és az étterem bejárata, valamint a toronyé eléggé közel van egymáshoz. Ahogy Nettivel ezt taglaltuk, Nóri kitalálta, hogy nagyon szeretne felmenni a toronyba. Mondtuk neki, hogy előbb tán az éhségét kéne orvosolni, mert öt perccel azelőtt még éppen az volt a gond... Elmentünk hát ebédelni, de Nóri a tornyot közben nem felejtette el... Mit volt mit tenni, visszamentünk, bár az is igaz, hogy én is szerettem volna felmászni, kíváncsi voltam a kilátásra. Nem olyan magas, mint a Szent Olaf tornya, de legalább könnyebb lesz feljutni, gondoltam én naiv.
 |
| A lépcsőfokok |
 |
| Kilátás fentről |
Mi inkább a vásárt szerettük volna megnézni, Nóri nagynehezen belement. Vettünk pár apróságot, de sokkal többet lehetett volna: sok szép dolgot lehetett kapni, csak győzze az ember hellyel otthon, no meg pénztárcával. Például voltak ilyen mókás ujjbábok is:
Miután a főteret alaposan bejártuk, kimentünk egy kis sikátoron, ahol belefutottuk egy fagyizóba. Eleddig ezt nem vettem még észre, bár sokszor nem is jártam erre. Valahogy télen eszembe sem jutott várost nézni, amióta meg beköszöntött a tavasz, inkább sietek haza minden nap, hogy egy kis időt együtt tudjunk tölteni. Mondjuk ez évszaktól független, mindig inkább hazamegyek, a városból alig ismerek valamit a napi útvonalon kívül...
 |
| Finom... |
Miközben a kertben elkezdtem csiholni a faszenet, Netti kijött, hogy egy sünit lát a kertben. A konferencia egyik estéjén, amikor taxival jöttem haza, a taxis a hat sávos Pärnu mantén egyszer nagyon beletaposott a fékbe a sötétben. Kérdeztem tőle, hogy mit látott, de angolul nem tudta elmondani. Amikor megérkeztünk, nekiállt valamit írogatni, azt hittem számlát ír. De nem, lerajzolt egy sünit, az szaladt át az úton...
Ez a sün a kertben most egy elég becsületes példány volt, nem is nagyon láttam még ennél nagyobbat. Nem szaladt el, de azért kicsit megijedt. Nóri adott neki pár szem szőlőt, az egyiket el is tüntette, bár mi már csak az eltűnést tudtuk regisztrálni, magát a táplálkozási folyamatot nem tudtuk megfigyelni...
Másnapra is volt tervezett programunk, meg akartuk látogatni a közeli "viking falut"... Az észt szobatársam, Leo hívta fel rá a figyelmemet még hétközben. Épp arról beszélgettünk, hová érdemes menni fürdőzni gyerekekkel nyáron, és az egyik útvonal mentén eszébe jutott ez a hely. Elvileg a nagy zöld területen egy komplett viking falut akarnak felépíteni, de a dolog még félkész állapotban van, az épületek egy része áll csak. Van egy favár, és pár más kisebb épület, de a vendéglátásra már most készen állnak. Van egy étterem, az emeleten szobákkal, mellette pedig egy halastó, tele lazacpisztránggal.
Utóbbiban horgászni is lehet, ez vonzott leginkább, Nóri végre horgászhat... A kifogott halat meg is sütik, illetve füstölik, igény szerint. Nem mondtak túl jó időt aznapra, de elindultunk. Hétközben emailen foglaltam náluk asztalt is az étteremben, meglepetés nem nagyon érhetett minket... Tallinntól nagyjából 30 km-re van ez a hely délnyugatra, így nagyon sokat autóznunk sem kellett, de az eső már útközben eleredt. Mire odaértünk már csak csöpögött, de mire megszereztük a horgászbotot, újra esni kezdett...
A horgászbot nem valami hipermodern cucc, egy egyszerű bot, rajta egy úszó pár méteres damillal és egy méretes horog. Ha őszinte akarok lenni, akkor egy felturbózott zsebpeca, amilyeneket gyerekkoromban a Balatonnál használtunk. A tóban rengeteg hal ugrándozott, így bíztam benne, hogy a felszerelés szegényessége ellenére fogunk valamit. Kaptunk kis rákokat csalinak, és megkezdtük Nórival a küzdést. Szó szerint, mert az eső ellenére rengeteg szúnyog volt, és az egyetlen szabad helyre koncentrálódtak, a kézfejemre... Egy órán át próbáltunk fogni valamit, de csak annyit sikerült elérni, hogy az összes csalinkat lezabálták a mocskok, de nem fogtunk semmit:
 |
| Kifogok egy jó nagy halat... |
Mit volt hát mit tenni, szóltam az authentikus viking szerelésbe öltözött fiatal adminos társaságnak (nagy kultusza van a vikingeknek Észtországban, pedig párszor végigrabolták őket...), hogy az élvezet ellenére abbahagynánk ezt a tevékenységet, mert éhen veszünk... Megértően bólogattak, mi pedig rendeltünk egy sült és egy füstölt állatot, a biztonság kedvéért némi sültkrumplival és salátával megtámogatva. Körbejártuk az éttermet belülről, én még a wc-re is betévedtem. Normál esetben ezirányú élményeimet nem érzem szükségesnek megosztani, de itt még a wc-ben is minden fából volt. A csap is, és még a kéztörlő doboza is. Legalábbis én azt hittem, hogy kéztörlő van benne, alulról belenyúltam. De a fadoboz kézszárítót rejtett...
Azt hittem sokáig fog tartani, mire kihozzák az ebédünket, de nagyjából fél óra alatt elkészültek vele. Közben azért hoztak fűszeres vajat forró zsemlékkel, annak se tudtunk ellenállni, már mindenki éhes volt. A sört mázas agyagkorsóban hozták, de minden tányér, tál, pohár ebből az anyagból készült:
Ez a korsó annyira megtetszett nekem, hogy végül vettem is egyet. Pár képet azért az étkekről is beteszek ide, azt hiszem megéri. Igazából a két hal között óriási különbséget ízre nem tudtam felfedezni, ennyi idő alatt egy füstölés nem is lehet teljes. Mindenesetre megpuhultak szépen, de nem lettek fájdalmasra szárítva. Nórinak is nagyon ízlett, jól laktunk, mint a duda. Meeri (név szerint ismertem az emailek után...), a pincércsajszi nem sok eséllyel indult harcba, amikor a desszertről faggatott minket...
 |
| A füstölt verzió |
 |
| Ez pedig a barbecue |
 |
| Terülj, terülj asztalkám... |
 |
| Harcsalány |
Azt hiszem, erre a helyre még néhányszor vissza fogunk jönni... A maradék halat szívesen becsomagolták nekünk, alig tudtunk felkelni... Körbejártuk a területet, de az idő nem volt a legjobb akkor sem, folyamatosan csepegett, vagy esett. Ennek ellenére volt olyan, aki az étterem teraszán ebédelt... Az esernyős horgászokról meg már ne is beszéljünk (amíg ott voltunk, senkit nem láttam halat fogni, csak a hálós vikingeket...).
Hétközben sok érdekes dolog nem történt, de szerencsére ez most egy rövid hét. Ma délben végzünk, és holnap két napos ünnep kezdődik. Egyrészt ők megünneplik szabad nappal a Szentivánéjt is, és az egyik észt nemzeti ünnep is most van. A hírek szerint ez a két nap megfelelő alkalom mindenféle máglyák égetésére, és eszméletlen mennyiségű tömény és híg alkohol elfogyasztására. Az észt kollégák azt mondják, viseltessünk eziránt megértéssel, az ő hosszú telük után mi is nagyon örülnénk minden évben, amikor kezdődik a nyár... A magam részéről teljesen meg tudom őket érteni. Nóri ma fogorvosnál van, de ebéd után ő is "végez" az oviban.
Netti úgy döntött a múlt héten, hogy erre a pár napra nem hagyja délután az oviban, úgyis csak megőrzés van már, foglalkozások nincsenek. Azóta Nóri sokkal kiegyensúlyozottabb, nagyobb hisztik nincsenek. De azért minden nap megkérdi, hogy ugye ebéd után megyünk-e érte... Péntekre jó programot sikerült kitalálnom (legalábbis remélem), komppal reggel átmegyünk Helsinkibe. Kicsit tekergünk a városban, és délután elmegyünk a vidámparkba. Állítólag ez Észak-Európa legnagyobb ilyen jellegű intézménye, remélem jó lesz... Csak este fogunk visszajönni, így Nórinak lesz ideje kijátszani magát...
Yeah, utolértem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése